valós történetek,még ha hihetetlen is...  Magamról: kb.15 éve foglalkozom utaztatással..
 A szereplő személyek beleegyezésüket adták történeteik megírására,valódi nevük s felismerhetőségük "elrejtésével".
   Nemrégiben olvastam egy kissé unalmasra sikeredett könyvet,a reinkarnáció témájában.
Remélem, Te majd nem találod annak ezeket a történeteket.
  Talán kissé meghökkentőek, de igazak!
Lehet hogy épp a legközelebbi rokonoddal,vagy barátoddal esett meg ez a hihetetlennek tűnő utazás.
  Kérlek,tarts velem, s utazz velem...

 Mielőtt nekilátunk,nem árt néhány rövidke ismeret.
De ne félj attól,hogy most mindenféle tudományos ismertetést fogsz olvasni.
Azt meghagyom a profiknak!
  Én is csak egy vagyok közületek,akit érdekelni kezdett ez az eljárás,majd megtanultam, s belevágtam.
 A legelső,hogy szeretném megköszönni mindazoknak,akik hozzájárultak történetük elmeséléséhez. Mert ez olyan mint egy mese.
 ha őszinte akarok lenni Hozzád,márpedig csak így van értelme, akkor be kell vallanom,néha még mindig elcsodálkozom. Rácsodálkozom erre az egészre,néha hitetlenkedem,s mégis elfogadom.
 Mert  a tények előtt meg kell hajolni!!
Márpedig tény,hogy Én magam is kipróbáltam.
Így az első történet a sajátom.
Igyekszem,hogy a legkisebb eltérés nélkül próbáljak  meg visszaadni mindent úgy,ahogyan megtörtént.

Írta: monika65
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 5.00

 

Arra kérlek, vedd figyelembe azt, hogy nem vagyok író! Csak egy ember közületek, akár Te is lehettél volna a helyemben.

Álljon hát itt a teljesség igénye nélkül mindaz, amit ebben a témában tapasztaltam.

Tudnod kell, ez nem hipnózis.

Először is szeretném röviden, és egyszerűen elmondani hogy mi is ez. Emlékeink a neuronokban vannak kódolva, s nem csak elektromos jeleket, de az információkat is közvetíti és megőrzi. Ez az emlékezet.

A tudattalan minden átélt eseményt rögzít, de ezeket a képeket nem tudjuk bármikor "lehívni" a tudatunkból.

A tudat védekezik a túlterhelés ellen!

Ez, a felejtés.

A felejtés azonban befolyásolható! A pszichoanalízis kiindulópontja Freudnál éppen az, hogy bizonyos elfelejtett, elfojtott dolgok, meghatározott módszerekkel ismét felidézhetőek! Különböző technikákkal átélhető, előhívhatóak a korábban átélt események. Úgy, mint a számítógépeknél.

Ezt a módszert van, aki Christos-módszernek ismeri.

Az emberi elme, a teremtés legcsodálatosabb műve: bárcsak ismerhetnénk minden titkát! Talán a tudomány nemsokára megbirkózik ezzel a hiányossággal!

Hogy ki és miért akar utazni?

Ez nagyon változó. A legtöbb ember valamilyen lelki, ritkábban testi problémájára keresi a megoldást.

Van, aki a képzelet játékának tartja, vagy azt hiszi talán filmen látott, vagy olvasott emlékanyagra épül.

Sokan azzal a reménnyel, vággyal érkeznek, hogy talán "különleges" személy volt előző életében. Napóleon, vagy Kleopátra!

Sajnos csalódást kell okoznom! Több évnyi tapasztalatom alatt egy iciri-piciri Napóleonnal, se más hírességgel nem találkoztam!

Annál több egyszerű emberi élet rajzolódott ki. Kisebb-nagyobb emberi problémákkal, megoldandó életfeladatokkal!

Pedig mindannyian arról álmodozunk, hogy talán híres, vagy gazdag gondtalan életünk lehetett. Álmainkban, vágyainkban talán nem ilyen életre vágyunk?

Nos a valóság ennél jóval földhözragadtabb. Aránylag egyszerű emberek, dolgos élettel a hátuk mögött.

A legkülönbözőbb országok, tájak leírását kaptam meg az utazók által. Olyan helyekről, ahol még nem járt. Néha pontos nevet, esetleg évszámot is meg tudnak adni.

Akár hiszünk ebben, akár nem, segít önmagunk megismerésében.

Mivel Én egy "hiszékeny", naív ember vagyok, szeretem megtapasztalni azokat az új dolgokat, amiről hallok. Tehát az utazást én magam is kipróbáltam!

Fogadd szeretettel az első történetet.

- Most nézz végig magadon, mit látsz?

- Te jó isten, egy szőrös-pucér férfiláb!! Saru van rajtam. (felnevet)

Bassza meg, ez ÉN VAGYOK!!

- Milyen az arcod? Meg tudod nézni? Mondj el mindent, amit látsz, vagy érzel!

- ...Olyan furcsa az egész.. nehéz elmondani.. pedig teljesen tisztán látom.. mint egy filmet.. (szuszog) erős testalkatom van.. és nagyon szőrös a lábam, még a karom is.. szakállam van, göndör.. szinte egybeér a hajammal.. sasorr, görbe sasorrom van... megyek, egy lépcsőn megyek lefelé..

- Milyen a ruhád, a környezeted?

- Combközépig érő római vagy talán görög olyan tunikás ruha.. én mindjárt bepisilek, ezt nem hiszem el, egy hordócska van a hónom alatt! Nagyon szép, csoda klassz darab.. pántos..

- Mit viszel benne? Hová mész?

- ..Iszom belőle.. bor, mézízű, finom, az istenek ajándéka.. itt a hegyen terem, ebből élünk.. hazamegyek.. haza, de előbb még újra iszom..

- Van családod, feleség, gyerek?

- ..Ó igen, van.. feleségem, két gyerekem, de ők nincsenek itt!

- Milyen az otthonod, le tudod írni?

- ..Milyen-milyen, semmi különös, faház mint a többi..

- Látod belülről?

- Ó, csak egy egyszerű faház.. gyalult asztal.. leülök, iszom..

innom kell.. tudod, magányos vagyok.. szomorú vagyok, egyedül.. elhagytak, mert iszom, elmentek, mert nem becsültem meg azt, amim volt.. most pedig semmim sincs... csak a bor.

Nem akarok itt maradni!

- Oké Vivi, menj tovább. Van valami fontos ebben az életedben, amit látnod kell?

- Nem.

- Szeretnéd látni a halálodat, a temetésedet? Ha igen, semmilyen félelmet vagy fájdalmat nem fogsz érzékelni!

- Akarom! (Semmilyen rossz érzés nincs bennem, csak békesség, nyugalom van körülöttem. Hallom Kata cd-jén a halk zenét. Nem félek, csak izgatott vagyok. Roppant nagy bennem a kíváncsiság.)

- Akkor most menj a halálod utáni 5. percre... mit tapasztalsz? Milyen érzésed van? Mondj el mindent, amit csak érzékelsz! Tudod, hogy bármikor abbahagyhatjuk, ha akarod!

- ...Egyedül vagyok.. fekszem a földön, mellettem egy flaska... piszkos és ápolatlan vagyok.. arra vágyom, hogy már legyen végre vége.. rossz így család nélkül.. egyedül,magányosan..

- Most ugorj a halálod utáni 3. percre, most mit érzékelsz?

- ...Furcsa, nagyon könnyű vagyok.. nem érzek fájdalmat.. látom, hogy a testem ott fekszik a földön.. de undorító egy alak.. és érzem, hogy milyen büdös! Most emberek jönnek, betekernek egy fehér lepedőféleségbe.. visznek valahová.. utánuk lebegek,hová visznek vajon? .. érzem a gondolataikat, hát nem valami szépek!

- Most ugorj a temetésed pillanatára: most mit látsz?

- ...lábakat, alulról.. fogják a lepedőbe csavart testet, leeresztik a gödörbe.. piszok unottan csinálják!

- Oké, most menj előre a halálod utáni 40. napra. Mond el mi történik.

- ...feketeség... feketeség van körülöttem, nem látok senkit sem, mégis érzem, hogy nem vagyok egyedül!

Nem érzem, hogy volna testem, olyan érdekes, mintha csak a tudatom lenne.. én lebegek, érzések kavarognak bennem és körülöttem..

- Nos ez a köztes lét, és a többi szellemi lényt érzékeled mag

körül. Rossz érzés?

- Nem, egyáltalán nem! Csak olyan furcsa! Nehéz kifejezni, amit érzek!!

- Vivi, figyelj! Nem messze van tőled egy kis fénypont, keresd meg! Megvan?

- Igen, látom.

- Akkor most menj oda egészen közel.

- Érdekes, ahogy rágondoltam, már ott is vagyok!

De most óriási lett a fény.. ragyogó, de mégsem bántja a szemem! Aranyszínű, forró, de nem éget.. csak olyan jó meleg.. olyan gyönyörű!!

Leírhatatlan szeretetet érzek.. ITT AKAROK MARADNI !!!

- Most arra kérlek, hogy állj bele ebbe a fényoszlopba.

Engedd, hogy végigáradjon rajtad. Ahogy benne állsz, megtisztítja a tested, lelked. Minden negatív energiát lemos rólad, feltölt az isteni szeretet energiájával!

Milyen érzés benne állni?

- ...csodálatos... leírhatatlan.. még soha ilyen boldogságot nem éreztem!!!

(Vivi arcán könnyek peregnek a boldogságtól, de ő ezt észre sem veszi.)

- Szólj, ha majd úgy érzed végeztél, és ki akarsz jönni!

- ...ahogy átömlik rajtam a fény, olyan mintha tömény szeretetben tusolnék.. hogyan írhatnám le ezt a csodát? Ezt mindenkinek éreznie kellene!!.. örökké itt szeretnék maradni!.. ilyen fantasztikusat még soha nem tapasztaltam.. könnyű vagyok, ez maga a csoda!!

 /folyt.köv /

Írta: monika65
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 0.00

Kata kis idő múlva az órájára néz, majd így szól a lányhoz:

- Lassan ideje lesz kijönni. Végeztél?

- Nem lehetne még egy kicsit maradni?

- Nem kedves. Tovább kell menni. Most gyere ki a fényből, nézz körül és mond el, mit látsz?

- Istenem, itt van apa meg a nagyi... és olyan szépek.. mosolyognak rám!.. felém nyújtják a kezüket...

- Fogd csak meg nyugodtan.. most itt az alkalom, hogy elmond nekik mindazt, amit nem tudtál életük során elmondani. Majd jelezd, ha végeztél!

Kata elgondolkozva figyelte a lányt.

Milyen átszellemült az arca! A mosolyát különlegesen szépnek látta. Vivien sír, de ezek az öröm könnyei. Még nem sejti, de ezután sokkal jobb ember lesz belőle. Kata még várt egy percet.

- Búcsúzzatok el, mond e nekik mennyire szereted őket.

- Oké, végeztem. Elmentek.

- Most menjünk tovább, keresd meg az igazság házát. Ez a te igazságod háza, itt minden kérdésedre választ fogsz kapni. Akár a régi, akár a mostani életedre vonatkozik. Itt találkozhatsz szellemi segítőiddel is. Fordulj jobbra, ott van egy ház. Mond el, hogy milyennek látod!

- Sima egyszerű ház. Három lépcső vezet fel az ajtóhoz. Menjek be?

- Még szép. Azért vagy ott. Minden, amit csak látsz, üzenetértékű lehet a számodra. Milyen belülről?

- ..érdekes, sokkal nagyobb,mint kívülről gondoltam volna! Padok vannak benne, három alak ül a padon. Ülnek, és engem néznek..

- Ők a te életsegítő szellemeid. Menj, ülj melléjük: hallgasd meg, amit mondanak, majd tedd föl a kérdésedet. Válaszolni fognak neked! Ha akarod hangosan, vagy magadban is felteheted a kérdésedet. Most mi történik?

- ...melléjük lépek, de nem merek leülni. Nem vagyok rá méltó. Szavakat hallok, beszélnek hozzám...

ELTÉKOZOLTÁL EGY ÉRTÉKES ÉLETET - mondják, BÁR MEGTANULTAD AZ EGYIK FONTOS SZABÁLYT: A FELTÉTLEN SZERETET MINDENEK FELETT !!! MÉGIS UGYANABBA A HIBÁBA ESTÉL MÁR TÖBB ÉLETEDEN KERESZTÜL IS. ÖNZŐ MÓDON CSAK MAGADRA GONDOLTÁL.. DE MÉGIS GAZDAGABB LETTÉL A MEGTAPASZTALÁSOK TERÉN... SZABAD VÁLASZTÁSOD VAN, DE NEM TUDSZ ÉLNI VELE.. ADJ TÖBBET, SOKKAL TÖBBET MAGADBÓL ÉS TE IS TÖBB, JOBB LESZEL!!!

Kata látta a lány arcán a feszült figyelmet. Szegényke, vajon átérzi-megérti az üzenet fontosságát? Mostani életét jobbá tudja tenni? Megérti az utazása lényegét? Talán, reméli, hogy igen!

- Végeztél Vivi?

- ..igen

- Köszönd meg segítőidnek: fogtok még találkozni, hiszen ők mindig veled vannak, bár nem láthatod őket. Ezután bármikor kérheted a segítségüket, most már könnyebb lesz kapcsolatba kerülnöd velük.

Van valami, amit szeretnél elhozni a házból?

- ...igen, de azt mondják még korai lenne..

- Oké, akkor most gyere ki a házból, csukd be az ajtót. Szeretnél tovább menni?

Szeretnél megnézni egy másik életedet?

- Ó, igen!!

- Jó. A ház mellett van egy lépcsősor. Minden lépcsőfok egy-egy életedet jelzi.

Indulj el lefelé, szólj ha úgy érzed hogy meg akarsz állni!

- ..kicsit lejjebb van egy fok, ami világít. Most szeretnék megállni.

- Jó. Lépj le a lépcsőről.. most kezdjük a már ismert módon. Nézz le a lábadra, majd próbálj meg végignézni magadon! Mit látsz?

- ...homok...színű homok.. mezítláb vagyok, állok a parton,nő vagyok.. fekete a hajam,

a ruhám.. hosszú..

- Hány éves vagy, mi a neved,meg tudod mondani?

- ..a hajókat nézem.. várok..

- Milyen hajókat?

- ..vitorlásokat, jobbra vannak a hegyek.. előttem a tenger.. felemelem a ruhám, futok a part mentén...nem jön, pedig jönnie kell..

- Kit vársz?

- ..a vőlegényemet várom, de nem jön..

- Hogy hívják?

- John.. és már régóta magamra hagyott.. megígérte hogy jön!

- Van családod?

- ..apa,apa halász.. mint mindenki a faluban.. a bátyáim is azok..

- Most menj előre életed meghatározó részéhez. Most hol vagy, mi történik?

- Otthon, ... ülök a széken, várok.. mindig csak várok..

- Kire?

- ..a férjemre és a fiamra, de nem jönnek..

- Hol vannak?

- ..a tengeren.. kereskednek, utaznak, én meg várok..

- Hány éves vagy most, meg tudod mondani?

- ..öreg, 40 is elmúltam.. boldogtalan egy élet.. Johnnal biztosan jobb lett volna..

- Nem az ő felesége vagy?

- ..nem, nem jött vissza a tenger elvette.. most se nem jó, se nem rossz.. csak van az élet..

- Van valami fontos, ami miatt ezt az életet kell látnod?

- ..igen, de nem tudom mi az!

- Van még valami ebben az életedben, amit látni akarsz?

- Nem.

Kata végigvezette Vivient az igazság házáig. Az ott feltett kérdésére, hogy miért volt boldogtalan ebben az életében is, a következő választ kapta:

UGYANÚGY TUDOD A VÁLASZT, MINT MI.

ÚJRA ÖNZŐ ÉLETET ÉLTÉL, BOLDOGTALANNÁ TETTED A CSALÁDODAT, ÉS ÖNMAGAD! MI A JÓ NEKTEK EMBERI LÉNYEKNEK AZ ÖNSANYARGATÁSBAN?

MIÉRT NEM TANULTOK A SAJÁT HIBÁITOKBÓL?

TANULJ-OKULJ, AKKOR JOBB ÉLETED LESZ... MOST MENJ!

Vivi a fényoszlopban újra átélte a csodát, amit a lélek megtisztulása hozott számára és amire oly nagy szüksége volt. Mivel szerezte volna egy másik inkarnálódását is látni, most is egy általa választott lépcsőfokon állt meg.

- ..Saru van rajtam, állok a sivatagban.. barna a bőröm, férfi vagyok.. köveket faragok a sivatag szélénél.. fáradt vagyok, dolgozom.

- Van családod?

- ..feleségem, három gyerekem.. szépek, okosak..

- Indulj el hazafelé, milyen a táj körülötted?

- ... meleg van, nagy a forróság. A homokszemek szúrják a bőrömet ... jó lesz már hazaérni!

- Meg tudod mondani a feleséged nevét?

- Jalla, és olyan mint a napsugár.. .boldog vagyok, szeretjük egymást.. jó így, ..holnap ünnep lesz, együtt leszünk mindannyian.

- Milyen ünnep?

- Ó, milyen is?.. nem tudom..

- Nem baj,menjünk előre életed meghatározó eseményére. Most hol vagy?

- Ülünk a pálmák alatt Jallával.. csak ülünk ..olyan békés minden.. lassan lemegy a nap, és én olyan fáradt vagyok.. Jalla fogja a kezem, mond valamit, de nem értem... micsoda színkavalkád!

- Mit csinálsz?

- ..lebegek. Elaludtam és nem fogok többé felébredni..

- Mi történt?

- ..meghaltam.. ő pedig sír, simogatja a karom, azt mondja nemsokára követ.. jön utánam.. jó lesz,várom majd..

- Miben haltál meg?

- ..csak úgy..

- Hogyhogy csak úgy?

- Hát mert öreg vagyok

- Akarod látni a temetésed?

- Igen.

- Menj a temetésed pillanatára, most mi történik?

- ... sok ember, meg a családom.. sírnak, hogy nem fognak látni többé.. pedig itt vagyok.. próbálok beszélni hozzájuk, de nem hallanak.. pedig akkor nem siratnának.. ők ezt nem tudják?

Végigmentünk a köztes lét, majd a fényfürdő során. Az igazság házában segítői a következőket mondták:

NOS LÁTOD A KÜLÖNBSÉGET? AKKOR MIÉRT RONTOD EL A JELENLEGI ÉLETEDET?!! MOST MENJ!

OKULJ, TANULJ, ÉLJ!!

Csak remélni merem, hogy megfogadja a tanácsot, amit kapott!

 

Írta: monika65
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 0.00

Társaságban gyakran hallom, hogy "könnyű" neked, mindig mosolyogsz, nincsenek problémáid?

Nos ez jó lenne, de ez nem igaz. Csak egyszerűen tudnunk kell hogyan kezeljük. Testi-lelki problémái szinte mindenkinek vannak. Tapasztatom szerint, főleg a lelki problémák érintik a legtöbb embert. Manapság sajnos nagyon kevés figyelmet fordítunk egymásra.

TE MIKOR FORDÍTOTTÁL TEJES FIGYELMET ARRA, AKIVEL ÉPPEN BESZÉLTÉL?

Rohanó világunkban nem törődünk eléggé még saját családtagjainkkal sem!!

Mert a napi teendők annyira lefoglalnak bennünket, hogy szép lassan elfeledjük mindazt, amit a CSALÁD-TÁRS-BARÁT szó jelent.

Elhidegülünk egymástól, s lassan már saját magunktól is! Kapkodva eszünk, alszunk, élünk. ÉLÜNK?

Mindannyian hiányolunk valamit, vagy valakit, aki, vagy ami pótolná a hiányérzetünket. Családi-baráti kötelékek bomlanak fel azért, mert illúziót kergetünk!

Arra vágyunk, hogy törődjenek velünk, hogy megértsenek, hogy több figyelmet kapjunk!

De ha őszinték akarunk lenni, mi megadjuk ezt a figyelmet, törődést másoknak?

Gyarló emberek vagyunk, csak elvárjuk mindezt, de mi nem mindig és nem maradéktalanul viszonozzuk. A kapcsolataink minőségéért csakis egyedül mi vagyunk a felelősek!

Törődjünk egymással, s velünk is törődnek majd.

"A KÖTELÉK MELY IGAZ CSALÁDOD ÖSSZEFŰZI, NEM A VÉR, HANEM EGYMÁS ÉLETE IRÁNTI TISZTELET, S A BENNE LELT ÖRÖM." (Richard Bach)

A karma törvényének értelmében, minden életidőnek megvan a saját megtanulandó leckéje, feladata.

Hiszen azok az érzelmi ragaszkodások és megoldatlan életfeladatok hozzák létre, amelyekre nem találtunk megoldást.

Ezek aztán elősegítik, hogy újra leszülethessünk a fölre mindaddig, míg megoldást nem találunk.

Az utazás során, mindenki a saját meg nem oldott élettapasztalatait "láthatja" azért, hogy a jelen életében korrigálhassa.

Félünk az elmúlástól, a haláltól, de miért?

Hiszen csak meg kell néznünk a körülöttünk lévő természetet, a növényeket.

Ősszel elhullajtják a lombjaikat, a leveleik elszáradnak. Talán emiatt emlékeztet bennünket az ősz a végleges elmúlásra, a halálra.

Pedig csak a külső burok enyészik el és elfelejtjük, hogy ez csak ideiglenes elmúlás, hiszen tavasszal a növények éltető energiái fokozatosan kiáradnak a gyökerekből, életerő költözik a rügyekbe, majd csodálatos pompájában gyönyörködtet bennünket.

Ha a Teremtő ilyen csodával "ruházta" fel a növényi életet, nem adta volna meg ugyanezt az emberi lényeknek is?

A természetben megfigyelhetjük az örök körforgás létezését,az évszakok váltakozásával.

Tavasszal életre kelnek a növények, pompáznak-teremnek nyáron, ősszel lehullajtják leveleiket, majd készülnek az "alvásra" amit a tél hoz el. Majd újra itt a tavasz megújhodása.

Mivel lennénk Mi kevesebbek a növényeknél?

A halál is egyfajta "alvás", ami után Mi is felébredünk, ha itt az ideje.

"Külső ruhánkat" testünket levetjük, s másikat kapva elkezdjük az élet körforgását. Féljük a jövőt is, pedig tudjuk-e mi a jövő?

A még meg nem történt események összessége.

Ami pedig még nem történt meg, azért minek idegeskedni ?! Nem igaz?

Egy fiatal céltudatos lány keresett fel, utazni szeretett volna.

Egyfajta lelki támaszként kísérte el a barátnője. Elbeszélgettünk arról, hogy mi a célja az utazással.

Ő, nevezzük Évának, elmondása szerint mindig is érdekelték a misztikus dolgok, főképp a boszorkánysággal kapcsolatos témák.

Sorra járta a jósnőket és roppant tájékozottnak akart tűnni a témában. Érdekesnek találtam, de kétségeim voltak vele kapcsolatban. Véleményem szerint a divatos boszi-kultusz vonzotta.

Túlságosan lekötötték figyelmét azok a dolgok, amit fekete mágiaként ismerhetünk. Elmagyaráztam neki, hogy ezekbe a dolgokba nem szabad felkészülés és tapasztalat nélkül belefolyni! Enélkül a legnagyobb felelőtlenség, amit csinál!

Éva a fiatalokra jellemző "nagy mellénnyel" nevetett ki ezért.

Bevallom, őszinte kíváncsisággal fogtam hozzá.

A továbbiakban szeretném kissé tömörítve összefoglalni az általa "elmondott-látott" eseményeket.

Szegény családba született, de okos és túlságosan szép nő volt, (egyébként most is az), aki többre vágyott. Pénzre, hatalomra de ezeket nem kaphatta meg. A birtokos fia szerelméről biztosította, de csak a testét akarta megkapni. Azután eldobta magától. Terhességét titokban hordta ki, majd a csecsemőt megfojtotta, és elásta az erdőben!! A falusiak önteltnek és gőgösnek tartották. Kiközösítették maguk közül. Harag és bosszúvágy munkálkodott benne, ezért mérgező növényi főzetekkel tette el láb alól azokat, akik szerinte megérdemelték.

Természetesen felelőssége napvilágra került, amiért kivégezték.

Az igazság házában felismeri felelősségét, de olyan nagy benne a harag, és a hatalom iránti vágy, hogy több életén keresztül is ezt az utat követi. Nem tud szabadulni a mások felett való uralkodás csapdájától.

Nehéz lesz megszabadulnia ettől, mert jelen életében is központi szerepet játszik a birtoklási vágy, ami nagyfokú önzőséggel párosul.

Gondoltál már arra, vajon honnan ered a bennünk lévő halálfélelem?

Ha a teljes megsemmisülés következne be a testi halálunkkal, akkor az agyunkban mélyen gyökerező félelem honnan ered?

A halálról, a halál utáni állapotról lévő emlékeink olyan forrásból erednek, amely emlékképek megtörténte tudatalattinkban rögzültek: különben elménkben nem jelennének meg.

Ha jól belegondolsz, mennyire mást jelent egy szó, egy történet, egy esemény, ha csak hallottál róla, és mennyire más a jelentősége, ha veled történik meg.

Életünk döntései alól nem térhetünk ki... egy-egy nehéz, vagy rossz döntésünk, elrontott, fájdalmakkal teli emberi kapcsolatunk, amit át és túlélünk ezek visznek közelebb, hogy tudatosabban éljük életünket.

Emlékszel még arra, hogy mindig a legnehezebben elért teljesítményed volt a legörömtelibb győzelmed?

Hogy a legnehezebb kapcsolataidból tudtad levonni a legmesszebbmenőbb konzekvenciát?

Hogy ezekből tanultad és profitáltad a legtöbbet?

Ha most egy kicsit leteszed ezt az írást, és elgondolkodsz életed csalódásain, akkor rá fogsz jönni, hogy ezekből a nehézségekből okultál a legtöbbet.

Csak le kell szűrni a tanulságot, és továbblépni.

Mert ha belemerülünk az önsajnálatba, ha nem hiszel Önmagad nagyszerűségében, hogyan várhatod el másoktól, hogy higgyenek benned?

Ha nem szereted Önmagad, nem várhatod el másoktól sem.

(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy holnaptól önimádó legyél, csak ismerd fel a saját értékeidet!)

Engedd meg nekem, hogy a számomra a legcsodálatosabb írónő, SZEPES MÁRIA verséből idézzek:

.." Tagadni könnyebb, mint tenni

karmád adósságokból született

Fizetni pedig kell. Sorsod fedezetlen csekk

Van-e ki beváltja helyetted?

Sírnak érted őrzőid, láthatatlan segítőid

A terhet viselned kell, de meddig?

E vizsga nekik is fontos, szörnyű példa,

akire rácsapódott a fájó testcsapda

körülcsapongja testetlen angyalok hada

MEG MERTE TENNI!!!!

néma iszonyattal zúgja valamennyi

CSAK TE , AKI EMBER MERTÉL LENNI

Uram istenem,

mennyi szenvedés dúl szegény bolygónkon

A TETT VISSZAÜT,

HOGY AZ EMBER TAPASZTALJON

Ennél szebben, csodálatosabban ember még nem foglalta össze a reinkarnáció csodáját!

Minden kereső embertársamnak ajánlom, olvassa SZEPES MÁRIA írásait, amely írások a kereső lélek számára fontos útmutató lehet.

AZ ISTENEK TŰZE című könyvében a szeretet lényegéről a következőket írja:

Az a szeretet, amelyről itt beszélünk, nem féltékeny tapadás valakihez, vagy valamihez. A nagy megismerés, az emberek egyéni útjának tiszteletben tartása, jogaik függetlenségük, sajátos karakterük és lehetőségeik elismerése. Türelmes beletörődés abba, hogy akit szeretünk, minden féltő tanácsunk ellenére a saját útját járja, még ha az nagy veszélyekbe sodorja is.

Elengedjük!

Ne akarjuk erőszakkal, vagy heves kitörésekkel, prédikációval, szemrehányással visszatartani.

Ha menni akar, a szavak úgysem meggyőző érvek ott, ahol átélésre, tapasztalatra van szükség! Mi nem élhetünk helyette.

A kor, amelyben élünk, tele van olyan emberekkel, párokkal, akiknek párkapcsolati, vagy családi problémáik vannak. Johannes van der Meulen gondolata ugyancsak idevágó:

AKIT SZERETSZ, AZT HAGYD MENNI, ENGEDD A SAJÁT ÚTJÁRA.

Ez nagyon szép és bölcs gondolat, de: megfogadni, megtenni a legnehezebb.

Talán akkor válunk igazán jobb emberré, ha ezt meg tudjuk tenni azokkal szemben, akiket igazán szeretünk!

A gyermekvállalást egyre többen utasítják el, míg sok házaspárnak nem adatik meg a teremtés csodája: a szülés. Vajon lehetséges-e, hogy előző életünkben elkövetett tetteink hatnak a megszaporodott, terméketlenségre "ítélt" párokra?

Magunkban hordozzuk, vagy külső behatásra válunk azzá? Bármi is az ok, igencsak fájó pont egy olyan nő számára, aki minden ízében vágyik az anyaságra!

Egy viszonylag fiatal nő a következő okból keresett meg.

/folyt.köv.../

 

Írta: monika65
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 0.00

 

Egy viszonylag fiatal nő a következő okból keresett meg.

- Szeretném megtudni, van-e valami karmikus köze annak, hogy miért nem lehet gyermekem?

Annamariék már több éve sikertelenül próbálkoztak a családalapítással.

Orvosi értelemben teljesen egészségesek voltak mind a ketten. Vágytak rá, sőt kimondottan ahhoz a "fajtához" tartoztak, akikre azt mondják, isten is gyermeknevelésre teremtette őket.

Az utazás alatt a következő életsorsokkal kellett szembesülniük:

1. Serdülőkorban lévő néger kislány, akit megerőszakoltak!

Terhessége felismerése után, öngyilkosságot követ el a szégyen miatt, ami a közösségükben várna rá.

2. Következő életében idősödő férfi, aki iszákosságával, felesége folyamatos bántalmazásával éri el, hogy a neje több magzatát is elveszíti.

3. Dél-amerikai indián lány, aki előrehaladott terhességét önkezével szakítja meg.

4. Következő életében önként vállalja a magányt, mert munkájában inkább a karriert választja, a család helyett. Sokgyermekes nincstelen családból származott, ahol a gyermeket nem áldásnak, hanem sorscsapásnak élték meg. Ebből a közegből való sikeres menekülése készteti arra, hogy saját utódot nem akar vállalni.

5. Időrendi sorrendben elérkeztünk egy olyan életéhez, amely talán még jobban előtérbe helyezi "hozott karmikus ellenérzését". Kisvárosi árvaházban dolgozott, párjával együtt.

A férfi kínozta, testi-lelki terrorban tartotta a rábízott gyerekeket. Akkori férje iránti elvakult szerelme, és a gondozottak után járó javadalmazás miatt, nem tett semmit, hogy elejét vegye a brutalitásnak. Később magára vállalja párja bűneit, csak hogy őt mentse.

Esete igencsak elgondolkoztató!

Az igazság házában történtekről nem szeretné, ha említést tennék, pedig igencsak tanulságos lenne!

Egészséges lelkületű ember lévén megértette az ok-okozat függvényét, levonta a számára fontos következtetést. Pszichésen "tagadta meg "önmagától a teherbeesés lehetőségét, mert nem érezte méltónak magát az anyaságra.

A későbbiekben is tartottuk a kapcsolatot, megtanulta a testi-lelki megerősítést. Megismerkedett olyan segítő szándékú emberekkel, akik támaszai voltak, hogy megtalálja a számára oly fontos lelki békéjét.

(Nem vallási értelemben, hanem hogy felismerje önmagában a lélek hatalmát.)

Minden fölös szeretetét idősgondozásban "éli" ki.

Megértette, hogy az előzőekből tanulva, tudatosabban élve kell felkészülnie egy új kis lélek befogadására!

Pár hónap múlva telefonált...búcsúzni akart, mert külföldi kiküldetésre készült férje által.

Határtalan boldogsággal adta tudtomra: BABÁT VÁROK!!!!

Nem csak a baráti és ismeretségi körömben, hanem szinte világméretűnek mondhatjuk az elanyagiasodás mértékét.

Hajt bennünket valami, hogy még többet, még nagyobbat birtokoljunk, mint a másik ember.

De boldogabbak leszünk, ha már megvan?

Nos talán ideig-óráig. De emlékszel, mit éreztél első gyermeked születésekor?

Össze tudod hasonlítani a két érzés közötti különbséget?

Iszonyú nagyra tehető azoknak az embereknek a száma, akik különböző lelki betegségekben szenvednek.

Most mondhatnád, ki a fenét érdekel.

Sajnos néha még akkor sem igazán érdekel bennünket, amikor közvetlen családtagunk van bajban. Nem figyelünk egymásra, másokra pedig még kevésbé!

Sőt, néha még egyfajta "káröröm"van bennünk, ha a másik embernek nem sikerül valami. Ha nekem nem, hát neki sem legyen jobb elve alapján.

Ettől jobb érzés tölt el bennünket?

Nem.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, figyeljünk, törődjünk többet egymással.

Beszélgessünk!

Miről?

Semmiségekről is lehet.

A hallgatás, a csend, a közös kommunikáció hiánya megöli a legellenállóbbnak tűnő kapcsolatot is.

Emlékszel még a kapcsolatotok első napjaira?

Amikor még lested minden szavát?

Mikor még a csend is sokatmondó volt?

Mikor azt figyelted, hogyan okozhatnál neki örömet?

Mikor egyszerűen csak jó volt vele csendben üldögélni?

Most meg csak ül a tévé előtt, sörrel a kezében /lazít a kedves/.

Vagy egy unalmas női magazin fölött álmodozik a csodapasiról, miközben sanda pillantásokat vet élete értelmére, s nem érti,mi a fenét keres ezzel a számára idegennek tűnő pasival.

Nos, ismerős a helyzet?

De teszel érte valamit, hogy jobb legyen?

Hogy újra izgalmas legyen?

Ha csak akkor jössz izgalomba, ha egy új kapcsolatra, új életre vágysz, hidd el, az is ellaposodik egy idő után, ha nem teszel érte !!

Ez történik az utazások után is.

Sajnos, az emberek többsége csak ideig-óráig fogja fel a tanulságot.

SENKI, DE SENKI SEM OLDHATJA MEG HELYETTÜNK ÉLETÜNK ELHIBÁZOTT TETTEIT, CSAK SAJÁT MAGUNK!!

Nem elég, ha csak pillanatokra értjük meg, mit is kellene tennünk azért, hogy jobb, harmonikusabb életet élhessünk.

Fel kell végre nőnünk! Észre kell vennünk, ha csak álmodozunk, attól ugyan jobb lesz a közérzetünk, de a z alapvető problémáink nem változnak meg.

Milliónyi önismereti könyvet olvashatunk, személyiségnövelő tréningeket végezhetünk el, de minek?

Ha nem alkalmazzuk a tanultakat, olvasottakat, éppúgy hülyén halunk meg, mint ahogyan élünk!!

De akkor meg is érdemeljük!

Egy nagyon jó közmondásunk is van erre: Az okos ember a más hibájából, a bolond a sajátjából sem tanul.

Mélységesen felháborodnánk, ha valaki lehülyézne bennünket?

Pedig volna rá ok bőven!

/ folyt.köv./

Írta: monika65
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 0.00